Kovács Réka

Szia, Réka vagyok, a Hello Erdő sétavezetője.

Az erdő szeretete nálam egészen gyerekkoromig nyúlik vissza. A nyarakat gyakorlatilag a Mátra északi oldalán egy patakokkal övezett, eldugott, hangulatos  kis teleülésén töltöttem. Imádtam a patakban játszani, köveket rakosgatni, felfedezni a környéket, bunkert építeni, a víz által kimosott fagyökerek között játszani.
Akkor még nem gondoltam arra, hogy „kapcsolódás a természethez” vagy „erdőben töltött idő”. Egyszerűen csak jó volt ott lenni.

Az erdő egy csodálatos és izgalmas játszótér volt számomra.

Aztán fiatal felnőttként valahogy eltávolodtunk egymástól. Az élet ment a maga útján, jöttek a mindennapok, a munka, a család, a gyerekek.
Amikor kicsik voltak a gyerekeim, újra sokat patakoztunk és kirándultunk. Akkor már a Budai-hegyekben is. Jó volt látni, ahogy ők is felfedezik az erdőt, ahogy megállnak egy érdekes bogárnál, vagy egyszerűen csak elmélyülnek valamiben, ami nekünk, felnőtteknek talán fel sem tűnik.

Aztán amikor a gyerekek nagyobbak lettek, lett egy új „személyi edzőm”, egy kutya, Bagett. Mivel vele minden nap menni kellett, az erdei séta lassan nem alkalmi program lett, hanem a mindennapjaim része. Nap mint nap kint voltam az erdőben, és közben valami megváltozott.
Korábban is éreztem, hogy egy erdei séta után másképp érzem magam. Könnyebbnek, nyugodtabbnak. Ezt tudtam is magamról, csak a hétköznapokban mindig akadt valami fontosabb, ami miatt az erdei séta könnyen elmaradt.
Bagett léte ezt a kifogást egyszerűen megszüntette, és én lassan „erdőfüggő” lettem.

De közben rájöttem valamire: nem csak az számít, hogy kint vagyunk-e az erdőben, hanem az is, hogyan vagyunk ott.
Elkezdtem tudatosabban figyelni arra, mi történik velem egy-egy séta közben. A tempóra, a környezetre, a hangokra, az apró részletekre. Arra, hogy mennyire másképp érzékeljük a körülöttünk lévő világot, amikor nem sietünk sehova.

Így alakult ki lassan egy rendszer, egy tematika és egy keret, amit ma már másokkal is szeretnék megosztani. Eleinte csak erdőfürdőket tartottam. Aztán egyre inkább azt éreztem, hogy az erdő ennél sokkal többet tud adni. És nem mindenkinek ugyanarra van szüksége.

Van, aki szeretne egyszerűen csak kiszakadni a megszokott útvonalakból.
Van, aki kíváncsi és szeretné más szemmel látni az erdőt.
Van, aki gyerekekkel érkezik, és szeretné, ha ők is felfedeznék azt a csodálatos játszóteret, amit én gyerekként annyira szerettem.

Így született meg a Hello Erdő többféle sétája: az Erdőfürdő, a Térj le a főcsapásról, a Nyitott szemmel az erdőben és a gyerekeknek szóló Bogárösvény.

Más-más élmény, más-más fókusz – de egy dolog közös bennük: szeretnélek közelebb vinni az erdőhöz. Nem azért, hogy megtanítsalak „jól erdőt járni”. És nem is azért, hogy megmondjam, mit kell érezned vagy megtapasztalnod.
Inkább azért, hogy adjak egy kis időt és teret ahhoz, hogy lelassulj, körülnézz, és észrevedd azt, ami mellett a hétköznapokban talán elsétálnál.

Én pedig ott leszek melletted sétavezetőként: megtervezem az utat, figyelek a csoportra, a ritmusra, és arra, hogy biztonságban és jó érzéssel legyél jelen. A Hello Erdő nem egyszerűen erdei programokat jelent, inkább egy lehetőség arra, hogy újra legyen egy kis időd az erdőre, és közben talán egy kicsit magadra is.

Örülök, ha velem tartasz.