Erdőfürdőzés – Shinrin-yoku
Van az a fajta erdei séta, amikor azon gondolkodsz, hány kilométer van még hátra, és van egy másik, amikor egyszer csak nem érdekel, mennyi van még.
Megállsz egy fa mellett. Észreveszed, hogy a levelek között egészen másképp esik a fény. Meghallod a madarakat, aztán a szelet, aztán valami egészen halk neszt a lábad mellett. Érzed a nedves avar illatát. És néhány perc múlva arra jössz rá, hogy már rég nem gondolsz arra, ami otthon várt.
Shinrin-yoku, vagyis erdőfürdőzés
Egy erdei séta, mely során nem az a cél, hogy eljuss valahová, hanem az, hogy egy kicsit megérkezz oda, ahol éppen vagy.
Mit jelent valójában a shinrin-yoku?
A japán shinrin-yoku szó szerint nagyjából azt jelenti: „erdei fürdő”.
A kifejezést Japánban az 1980-as években kezdték használni annak a szemléletnek a leírására, amikor valaki tudatosan, ráérősen időt tölt az erdőben, és nem egyszerűen keresztülhalad rajta, hanem minden érzékével kapcsolatba kerül vele.
Mintha megmártózna az erdőben. Ez a hasonlat tulajdonképpen nagyon találó. Mert erdőfürdőzés közben nem az történik, hogy „megnézzük az erdőt”., hanem egy idő után az erdő veszi körül minden figyelmünket.
A levelek zöldje.
A fák kérgének mintázata.
A talaj puhasága a talpunk alatt.
A nedves föld illata.
A szél mozgása a lombok között.
Egy távoli madárhang.
A nap melege az arcodon.
Nem kell hozzá semmi különleges. Csak idő, figyelem, és egy kis kíváncsiság.
Miért lehet ennyire jó nekünk az erdő?
A modern élet furcsa módon arra tanít bennünket, hogy szinte mindig máshol legyünk, mint ahol éppen vagyunk. Telefonunk folyamatos ingerei folyton kizökkentenek az itt és a mostból, fejünk általában már a holnapi teendőkön jár, de, ha nem , akkor gondolataink a tegnapi beszélgetésen rágódnak. Közben pedig próbálunk egyszerre dolgozni, válaszolni, tervezni, intézni és figyelni.
Az erdő ezzel szemben
Nem küld értesítést.
Nem sürget.
Nem vár választ.
Egyszerűen csak ott van.
A természetben töltött idő és a tudatos, érzékszervi figyelem számos kutatás szerint összefügghet a stressz és a feszültség csökkenésével, valamint a közérzet javulásával. Az erdőben való tartózkodás során többek között a pulzus, a vérnyomás és a stresszel összefüggő élettani folyamatok változását is vizsgálták.
Az erdő levegőjében található növényi eredetű illékony vegyületek, az úgynevezett fitoncidok szintén a kutatások érdeklődésének középpontjában állnak. De talán nem is kell mindent megmagyaráznunk. Mert van valami, amit saját magunkon is könnyű észrevenni: másképp érkezünk haza egy erdei séta után.
Az erdőfürdőzés nem teljesítménytúra
Talán ez az egyik legfontosabb különbség. Egy túrának lehet útvonala, szintideje, célpontja és megtett kilométere. Az erdőfürdőzésnek nem feltétlenül van. Itt nem baj, ha lassabban mész.
Sőt.
Lassan menni tulajdonképpen maga a program. Megállni egy fa mellett nem időpazarlás. Leülni a mohába nem kitérő. Egy érdekes bogarat nézni nem gyerekes dolog. Csendben maradni nem kellemetlen.
Az erdőfürdőzésben éppen az a szép, hogy nincs mit teljesíteni. Nem kell „jól csinálni”.
Próbáld ki egyszer úgy, hogy nem mész sehová
Legközelebb, amikor erdőben jársz, próbálj ki valami egészen egyszerűt. Ne vedd elő a telefonodat. Ne számold a lépéseidet. Ne nézd, mennyi idő van még hátra. Menj egy kicsit lassabban, mint szoktál. Aztán állj meg. Nézz körül, és keress három dolgot, amit látsz. Figyelj meg két hangot, amit hallasz.
Vegyél egy mély levegőt, és figyeld meg, milyen illata van a levegőnek. Érints meg egy fa kérgét. Érezd a talajt a lábad alatt, és közben ne akarj semmit elérni. Csak legyél ott!
Lehet, hogy először furcsa lesz. Hiszen megszoktuk, hogy mindig történik valami. Az erdő viszont nem akar szórakoztatni bennünket. Talán éppen ezért tud olyan jólesően kiszakítani abból a folyamatos készenléti állapotból, amelyben a mindennapjaink nagy részét töltjük.
Talán ezért szerethető annyira a shinrin-yoku gondolata.
Nem azt ígéri, hogy az erdő majd minden problémánkat megoldja. Nem kell hozzá hinni semmilyen különleges módszerben. Nem kell meditálni tudni. Nem kell különleges felszerelés. És még csak tapasztalt természetjárónak sem kell lennünk.
Elég belépni az erdőbe, és megengedni magunknak, hogy egy időre ne akarjunk sehova eljutni.Mert lehet, hogy az erdőben nem is az történik, hogy mi fedezzük fel a természetet.Lehet, hogy közben egy kicsit visszatalálunk magunkhoz.
Több mint egy séta
A Hello Erdőben mi is ezt keressük. Nem kilométereket, nem teljesítményt, nem kipipálható útvonalakat. Hanem azokat a pillanatokat, amikor végre nem kell sietni. Amikor észreveszed, hogy milyen illata van az erdőnek. Amikor egy apró bogár érdekesebb lesz, mint a telefonod. Amikor a csend már nem üresnek, hanem megtartónak érződik.
Ez az erdőfürdő.
Egy séta, amelynek nem az a célja, hogy valahová eljuss, hanem nem hogy egy kicsit jobban jelen legyél ott, ahol vagy. Ezáltal utána is.
